KIÁLLÍTVA

Állásfoglalások a prostitúcióról


A rendszerváltás óta egyre nagyobb teret hódít az a gondolat, hogy a prostitúció nem más, mint „két felnőtt ember közös beleegyezésen alapuló szexuális viszonya”, „szolgáltatás”, melyet nem szabad és nem is érdemes betiltani, hiszen a „legősibb mesterség”, ami mindig volt és mindig lesz. Ez, a prostituáltakat „szexmunkásnak” megnevező elképzelés nem csak a törvénykezésben talált utat (a prostitúció legalizálásával, a türelmi zónák kijelölésével), de az általános közvélemény mellett sok, egyébként felvilágosult, haladó gondolkodású értelmiségi osztja azt a nézetet, mely a „kurtizánokat” vagy „örömlányokat” izgalmas életű, esetleg feslett vagy könnyű erkölcsű nőknek tekinti. Mi ezzel szemben - az ENSZ, a WHO, az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek állásfoglalásával összhangban – azt gondoljuk, hogy a prostitúció a nemi erőszak egyik legelterjedtebb formája.

Kezdeményezésünk már önmagában véve egy állásfoglalás, mely szerint a test elidegenítése és árucikként való értelmezése amellett, hogy morálisan elfogadhatatlan, a prostituáltak emberi jogainak súlyos megsértését jelenti.

A művészek természetesen nem a szervezők vagy más emberi jogi aktivisták, a prostítúció kérdésében vallott nézeteinek illusztrációit készítették el, jóllehet maga a probléma felvetése és vizsgálata állásfoglalás az érzékelhető érdektelenséggel szemben.

Oravecz Éva a portré és a szöveg kontrasztos párbeszédében illusztrálja azt a disszonanciát, mely test és lélek között létrejön a tranzakció során. Kapitány Eszter munkája szintén az identitás ellentmondásosságát ragadja meg. Míg az előbbi a privát szférát és a társadalomban betöltött szerepet determináló jelenségekkel foglalkozik, utóbbi a szabadság fogalmával operál.
Rastatter Linda képén a másik fél, a kliens tudatállapotai jelennek meg. Azt a hamis tükörképet ragadja meg, mely a felhasználó szerepébe vezeti őt. Hogy a pénzért vásárolt szex milyen hatást fejt ki a környező emberek életére – legyen szó a családról vagy a munkatársakról akár - akik közvetett érintettjei a prostitúciónak, azzal Farkas Kata grafikája szembesít bennünket.
Bogyó Virág és Hódi Csilla közös akciója a prostitúció árucsere jellegére reflektál, melynek alapját a kölcsönvett tárgy és a kölcsönszerződés képezi, előmozdítva bennünk a prostituált saját magával és a tranzakció többi szereplőivel megkötött szerződések üzletiességének, tárgyra irányultágának érzetét.
Szeleczki Rozália archív, háborús, nőket munkába hívó propagandafilmek feldolgozásával és kisajátításával vizsgálja a prostitúciót. Felsmann István installációja, a többi alkotástól némileg eltérő hangnemében a kérdést kísérő apátia hatásmechanizmusával foglalkozik.

A kiállítás egy, a prostitúció problémakörével foglalkozó eseménysorozat első eseménye, mely a Fogasházban kerül megrendezésre az 1nem – Művészettel a nemek közti egyenlőségért – Alapítvány szervezésében.
A kiállítás április 13-ától az Art Moments eseménysorozat része is.

A kiállítás az 1nem Alapítvány kezdeményezése, a szervezésben részt vett: Farkas Kata, Marczali Ferenc (1nem Alapítvány), Muskovics Gyula